Fogalmam  sincs.

Ha tudnám a választ, akkor már tegnap kikerült volna ide ez a bejegyzés. Vagy egy másik.

Britt tudósok bla-bla-bla, ez a gyomnövény gyógyítja a rákot bla-bla-bla, valami otthoni gyógymód bla-bla. 

Viccet félretéve, tényleg szeretnék megosztani veletek egy lifehacket, ami nekem anno nagyon sokat segített. Van ugye a sztereotipikus sitcom karakter, aki mindig elalszik, mindenhonnan elkésik és három ébresztőórára sem tud felébredni. Na ez akár én is lehettem volna néhány évvel ezelőtt. A késést nem sikerült teljesen megoldanom azóta sem, viszont már nem nézek ki minden reggel úgy, mint egy fáradtabb fajtatípusú zombi.

Részben az is szerepet játszott ebben, hogy van egy gyerekem, aki reggel ötkor addig ugrál a fejemen, amíg fel nem kelek. A szundi gombot egyelőre még nem találtam meg rajta. Ettől függetlenül ez az apró trükk - amit Steve Pavlina blogján olvastam még úgy nyolc évvel ezelőtt - tényleg kitűnően működik.

Károly és Nepomuk története

Az agyadban van egy rutin, amit tudat alatt követsz. Ha minden reggel kinyomod az ébresztődet és visszaalszol, akkor ez a rutin marad meg benned. Reggel amikor felkelsz és félálomban vagy még nem tudod teljes egészében használni az agyad tudatos részét, ezért a tudatalattidba rögzült rutinok veszik át az irányítást.

Károly a tudatos, tervező része az agyadnak. Este, amikor a másnapi programodat nézed át, ő tervezi meg, hogy mikor kelj fel. Be is állítja az ébresztőt. Reggel azonban, amikor szól az óra, akkor már nem Károly irányítja a dolgokat, hanem Nepomuk (Igen, ez egy létező név. Kösz, hogy kérded.), akinek esze ágában sincs felkelni, hiszen ahhoz van hozzászokva, hogy minden nap kinyomja az órát és alszik tovább.

A megoldás egészen egyszerű. Meg kell tanítani Nepomuknak, hogy változik a rutin, mától nem alszunk vissza, hanem felkelünk. Ehhez nem elég ha Károly nyelvén beállítunk egy ébresztőt és felírjuk egy füzetbe, hogy mától korán kelünk. Nepomukhoz Nepomuk nyelvén kell szólni.

Oké-oké, szóval mi ez a nagy trükk?

A lényeg annyi, hogy el kell játszanod a rögzíteni kívánt rutint néhány alkalommal. A legjobb ha egy olyan időpontban csinálod ezt, amikor egyébként teljesen éber vagy, mondjuk hétvégén délután.

Húzd le a redőnyöket, vegyél fel pizsamát és rendezd el a környezetedet pontosan úgy, ahogy az a kora reggeli órákban lenni szokott. Ezután állítsd be az ébresztődet 10-15 percre és feküdj le aludni. Ez az idő elég lehet arra, hogy egy kicsit elszundikálj, de nem fogsz még mélyen aludni. Amikor szól az óra, akkor tégy úgy, ahogy egyébként tervben lenne. Amikor én alkalmaztam ezt a módszert, akkor kiválasztottam az egyik kedvenc számomat ébresztőnek és amikor megszólalt, akkor azonnal felkeltem az ágyból, odasétáltam az íróasztalomhoz, bekapcsoltam a laptopot, beraktam valamilyen zenét, majd kimentem kávéért. Miután ezzel végeztél, rendezz vissza mindent és kezdd előröl. Ezt az egész hercehurcát 3-5, esetenként több alkalommal kell eljátszanod, amíg berögzül az új rutin. A következő reggeleken pedig fordíts különös figyelmet arra, hogy tartsd magad ehhez.

A clickbait cím ellenére, nyilván nem varázslat ez sem. Lehet nem is működik mindenkinek, de nekem anno sokat segített, úgyhogy gondoltam megosztom veletek is, hátha jól jön valakinek. Ha esetleg úgy döntötök, hogy kipróbáljátok, akkor kérlek számoljatok majd be róla, hogy hogy ment a dolog.

Megint este tíz után sikerült a blogolás közelébe jutnom. Kellene találnom egy normális időpontot napközben, amikor meg tudom írni a bejegyzéseimet. Ráadásul egy ideje halogatjuk már a családi filmezős estét, úgyhogy ma csak egy ilyen pár sorossal csalom el az írói kötelességeimet.

Kösz a figyelmet, holnap ugyanitt.

Pokol tüzén égni el, egy átlagos nyári nap. 

Komolyan mondom. Ez most a világba kiáltott sikolyom, a legkínzóbb problémám, a gordiuszi csomóm, amit képtelen vagyok kioldani. Hogy az istenbe maradnak életben nyáron az emberek? Ti, akik boldogan sétáltok az utcán, akik várjátok a nyarat, akik félistenekként viselitek a lenge nyári ruháitokat! Ti hogyan csináljátok?

Elképzelésem sincs, hogy az emberek hogyan tudnak funkcionálni 30 fok felett. Az én testemet nem erre tervezték. A lakásunkban egy kellemes 33-35 fok lehet, ami még nem is kifejezetten meleg. Nem 38. Ebben a hőmérsékletben aszalódok halálra, miközben arra gondolok, hogy ha többet dolgoznék, biztosan tudnék venni egy légkondit. Sajnos fogalmam sincs, hogy hogyan lehet ilyen időben dolgozni vagy egyáltalán életben maradni. Napi tizenhárom zuhanyzással próbálok enyhíteni a szenvedésemen, de sajnos miután kijövök a kádból már érzem is, ahogy leizzadtam. Hosszabb útra már csak váltáspólóval indulok amúgy. Az sem segít sokat, ha néha-néha 13 kilogramm, 36 Celsius fokos gyereket kell cipelni magaddal.

Rákerestem már Google-ben az összes How to stay cool in the summer cikkre, vettem légáteresztős ruhákat, egész nyáron úgy öltözködök, mintha most jöttem volna egy középiskolai tornaóráról. Halottnak a csók. Én vagyok a halott. A legrosszabb az egészben pedig, hogy még emlékszem az 6-7 évvel ezelőtti nyarakra, amikor még nem kellett levegő után kapkodva szénné égnem. Vagy elromlott azóta a testem vagy sokkal melegebb lett az időjárás.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat szerint 1901 és 2011 között 1,2 fokot emelkedett a nyári átlaghőmérséklet. Én biztos többre tippeltem volna. Az is felmerült bennem, hogy ez az egész egy világméretű összeesküvés. Emlékeztek, amikor pár éve kivonták a forgalomból a higanyos hőmérőket? Mi van ha az új digitális kütyük 4-5 fokkal kevesebbet mutatnak a tényleges hőmérsékletnél?

Amikor ezt leírtam, akkor gondolkoztam el először, hogy az is lehet, hogy csak hőgutát kaptam. Aludni kéne egyet, de azt is ki tud már ilyen időben?

Egy hosszú napon vagy túl, leülsz a laptop elé és az istenért nem találod már a lelkesedést, hogy bármit írj. Mi lenne ha holnapra hagynád a mai bejegyzést?

Az agyam egyik fele azt mondja, hogy mindenképpen írnom kell valamit, hiszen megszabtam magamnak a szabályokat: minden nap egy bejegyzés. Az agyam másik fele megpróbál kibújni alóla. Számít bármit ha csak holnap írod meg? Holnap reggel friss fejjel, egy kávé mellett mennyivel jobbat tudnál írni. Millió másik teljesen életképes indok jut eszembe, hogy miért hagyhatom nyugodtan a mai posztot.

Mindkét nézőpont teljesen jogosnak tűnik, a második azonban az agyamnak az fele, aki megpróbál átverni. Ésszerűnek tűnő érveket hoz, de valójában csak át akar verni. Olyan, mint az a tinédzser, aki lyukat beszél a szülei hasába, hogy elmehessen a péntek esti buliba vagy megvehesse azt a menő tornacsukát, amire nem akartak neki pénzt adni.

Nem azért próbál meg átverni, mert rosszat akar, hanem mert ő az agyad tinédzser fele, aki nem érti, hogy néha fontosabb elkészíteni a házi feladatot, mint lemenni bulizni. Jót akar neked, hiszen szívesen mész le bulizni, szívesen ülsz le játszani írás helyett. Néha azonban rá kell szólnod, hogy először írja meg az aznapi házit.

Az előző bejegyzéseim mind egy kicsit megmondóemberesre, cheesyre és hatásvadászra sikeredtek. Szeretném azonban megnyugtatni mind a három rendszeres olvasómat, hogy a picikét túltolt életbölcseletek csak egy részét teszik majd ki a blognak. 

Említettem már korábban, hogy egy viszonylag átgondolt koncepcióval vágtam neki ennek az egésznek. Erről szeretnék egy kicsit írni. Az induláskor egy elég nehéz döntés volt, hogy blog.hu-s felületet vagy saját weboldalt használjak-e. Végül a blog.hu mellett döntöttem, mert minél egyszerűbben és gyorsabban bele akartam vágni, amíg tartott a hirtelen motivációm.

A terv az, hogy ezt a blogot megtartom a személyes agymenések számára, a szakmaibb, komolyabb, összeszedettebb posztok pedig saját domainre mennek majd. Ilyet is tervezek ám! A teljesség igénye nélkül néhány dolog, amivel mindenképpen találkozhattok majd a jövőben:

• Egy kicsit átfogóbb bemutatkozás
• Miért és hogyan kezdtem el írni?
• Apróbb gondolatmorzsák, amiket eddig is láthattatok
• Betekintések abba, amit éppen csinálok - akár munka, akár hobbi, akár magánélet tekintetében
• Ennek jegyében sokat fogok írni magáról az írásról, tartalom készítéséről és sok mindenről, ami az online jelenléttel, vállalkozással, közösségi médiával kapcsolatos
• Neveléssel, baba dolgokkal is találkozhattok majd
• Van néhány nagyobb hangvételű írás, amikhez majd előbb utóbb eljutok. Ezek olyan témák, amikről elég sokat szeretnék mesélni, írni. Többek között a saját helyünk a világban, célok, boldogság, iskolai bullying, karrierek, otthoni munka, néhány párkapcsolati dolog és a játékokról, videojátékokról is szeretnék majd beszélni.
• Attól függően, hogy mennyire sikerül aktív olvasói tábort kialakítani, szeretnék mindenképpen párbeszédet generáló posztokat írni. Ezek olyan kérdéseket vetnének fel, amikre egyelőre én is csak keresem a választ
• Elfordulhat, hogy ritkán írok majd játék vagy film ajánlókat is, bár esélyes, hogy ezekkel inkább egy relevánsabb felületen találkozhattok majd

Szeretném ha sikerülne legalább egy kisebb aktív olvasótábort kiérdemelni, mert számomra a blogolás inkább egy párbeszéd kezdeményezését jelenti, mintsem egy öncélú naplóvezetést. Természetesen a fenti lista csak egy erősen hiányos outline, amit a visszajelzések alapján szeretnék majd módosítani. Szóval ha erre jársz, nyugodtan szólj hozzá a bejegyzésekhez.

//Beállítottam, hogy facebook felhasználóval hozzá tudjatok szólni a posztokhoz, így nem kell a blog.hu-s felületre bejelentkeznetek.//

Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunknak van valami tervünk, amit régóta halogatunk. Nekem ilyen volt a blogolás, de nem túlzok ha azt mondom, hogy ezen kívül is több száz ötletem van a fiókban. Mindenkinek meg van a saját el nem kezdett edzése, diétája, hobbija. Az is lehet, hogy a jelenlegi munkahelyedet utálod, de félsz belefogni valami újba.

Az agyunk sokszor tesz nekünk keresztbe, erről fogok még többször is írni. Ha bele akarsz kezdeni valami újba vagy változtatni akarsz valamin, akkor több szempontból is akadályokba ütközhetsz. Sokszor az újdonságtól félünk vagy a régi rutint nem akarjuk megszakítani. Hiába tudod, hogy jobb döntés lenne lemenni futni, mint megenni azt a tortát, az agyad tudja, hogy nem ez a dolgok menete. A régi megszokott minták egyfajta biztonságot adnak, még ha alapvetően rossz is, amit csinálunk.

Sajnos a legtöbben borzasztó kreatívak vagyunk, ha saját magunk szabotálásáról van szó. El akarsz kezdeni programozni, de valamiért már három hónapja csak azon agyalsz, hogy melyik nyelvet válaszd. Szeretnél lefogyni, de mindig csak újabb és újabb diétákat keresel. A fenti példákban látszólag foglalkozol a kérdéssel, azonban valójában semmilyen előrelépés nem történt, mert az agyad átvert téged. Okos kis trükkökkel elkerülted, hogy ténylegesen csinálnod kelljen valamit, miközben fenntartod magadnak is a látszatot.

Elkezdeném, de mi van ha szar lesz?

Mi van ha nem a jó programnyelvet választom? Mi van ha a másik diéta effektívebb lett volna? Mi van ha mások szarnak gondolják majd a blogomat? Sok esetben arról van szó, hogy azért nem kezdünk bele valamibe, mert félünk. Félünk az újdonságtól; attól, hogy nem fog sikerülni; attól, hogy sikerülni fog. Félünk, hogy nem tudjuk majd, hogy mit csináljunk pontosan. Kinevethetnek, sőt még az is lehet, hogy valaki odaírja a videónk alá, hogy "ez egy szar".

Rendben. Legyen szar. Legyen szar az első videód, amit feltöltesz. A huszadik is legyen szar. Ne próbáld meg megtalálni a legjobb diétát, hanem kezdd el a legszarabbat! Tanulj meg Brainfuck-ban programozni! Ne blog posztokat írj, hanem szart.

Mi lenne ha nem azt tűznéd ki magad elé, hogy a lehető legjobb videót elkészítsd, hanem azt, hogy készíts el ötvenet, ami szar. Próbálj meg szar videókat csinálni. Garantálom, hogy az ötven videóból legalább egy értékelhető lesz. Sőt, ha igazán művészi szintre fejleszted a szar videók készítését, lehet ez a saját stílusod.

Az Egyesült Államokban 2015 környékén évi 3,5 millió forintnak megfelelő összeget kereshettél azzal, ha eladtad az egészséges székletedet. 2014-ben a Cards Against Humanity Black Friday alkalmából 50 millió forintnyi bedobozolt fekáliát adott el. Chris Ofili elefánt ürülékből készült Szűz Máriát ábrázoló festménye pedig potom 1,2 milliárd forintos áron kelt el egy aukción. Az olaszországi székleteknek szentelt múzeum, a Museo della Merda falait több helyen is kaka tartja össze.

Ne higgy annak, aki azt mondja, hogy szarból nem lehet várat építeni!

Nagyon fontos, hogy hagyjuk a babákat játszani. Játszani sárral, csigákkal, bogarakkal és más undormányokkal. Ami neked kisebb kényelmetlenség, egy kis plusz takarítás vagy egy törött tárgy, az neki a legfontosabb tapasztalat. Ezekből a pocsolyában játszós, elesős, koszolós, barkácsolós tapasztalatokból épül fel apránként az a csodálatos ember, akivé szeretnéd, hogy a gyermeked váljon. Hagynunk kell, hogy játszanak és nem szabad lustának lennünk feltakarítani utánuk.

Nem gondolom, hogy minden kezdet nehéz, van azonban néhány olyan, ami különösen. Számomra ilyen a blogolás. Lassan túlzás nélkül mondhatom, hogy egy évtizeddel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék blogot írni. Azonban néhány satnya próbálkozástól eltekintve sosem lett belőle semmi.

Tíz év blogolás nélkül

Van aki azért nem ír soha, mert nem tudja, hogy miről írhatna. Én azért nem írtam, mert túl sok ötletem volt. Egyszerre akartam mesélni a bébi fókákról, a kedvenc játékaimról, arról, hogy mi a probléma a világgal és még ki tudja miről. A túl sok téma között azonban elvesztem. Sokat segít, ha tudod, hogy miért akarsz írni. Én nem tudtam. Egyedül abban voltam biztos, hogy nem akartok egy ezredik személyes blogot indítani, amit a szüleim és néhány barátom olvas csak.

Analízis paralízis

A blogolás egy sokrétű dolog, millió irányba indulhatsz el. Írhatsz a veled történt eseményekről, népszerű életmód témákról, indíthatsz valamilyen kevésbé mainstream témával foglalkozó niche blogot vagy akár a szakmai tudásodat megcsillogtatva személyes brandet is építhetsz.

Tegyük fel, hogy kitaláltad, hogy miről és hogyan írj. Ezek után el kell döntened, hogy saját weboldalt készítesz vagy mondjuk egy blog.hu-s felhasználói fiókkal írsz majd. Mi legyen a blog címe? Az oldal külsejét, a különböző kiegészítőket és extrákat életed végéig csiszolgathatod, mire teljesen elégedett leszel vele. A lényeg, hogy millió aprósággal elszöszmötölhetsz, ha félsz elkezdeni tényleg írni.

Akkor most lesz ebből blog vagy sem?

A blogolás ötletét anno elengedtem. Azóta azonban sok minden változott, például időközben abból élek, hogy írok. Néha céges blogokat is. A fejemben is jobban összeállt egy koncepció, hogy pontosan mit, hogyan és kinek szeretnék elmondani. Az is egy fontos szempont lett, hogy a szárazabb, kötöttebb témák mellett kicsit szabadabban tudjak írni, amire egy személyes blog remek megoldást jelent.

A munka, család és hobbik mellett azonban huszadik helyre csúszott ez a dolog. Az induláshoz szükséges utolsó csepp motivációt egy kedves barátom adta, aki magát hívta ki, hogy egy hónapig minden nap blogoljon. Szóval ez egy remek alkalom, hogy magamat is seggbe rúgjam kicsit.

Ahogy William Wordsworth mondta: ahhoz, hogy elkezd, kezdd el!