Egy hosszú napon vagy túl, leülsz a laptop elé és az istenért nem találod már a lelkesedést, hogy bármit írj. Mi lenne ha holnapra hagynád a mai bejegyzést?

Az agyam egyik fele azt mondja, hogy mindenképpen írnom kell valamit, hiszen megszabtam magamnak a szabályokat: minden nap egy bejegyzés. Az agyam másik fele megpróbál kibújni alóla. Számít bármit ha csak holnap írod meg? Holnap reggel friss fejjel, egy kávé mellett mennyivel jobbat tudnál írni. Millió másik teljesen életképes indok jut eszembe, hogy miért hagyhatom nyugodtan a mai posztot.

Mindkét nézőpont teljesen jogosnak tűnik, a második azonban az agyamnak az fele, aki megpróbál átverni. Ésszerűnek tűnő érveket hoz, de valójában csak át akar verni. Olyan, mint az a tinédzser, aki lyukat beszél a szülei hasába, hogy elmehessen a péntek esti buliba vagy megvehesse azt a menő tornacsukát, amire nem akartak neki pénzt adni.

Nem azért próbál meg átverni, mert rosszat akar, hanem mert ő az agyad tinédzser fele, aki nem érti, hogy néha fontosabb elkészíteni a házi feladatot, mint lemenni bulizni. Jót akar neked, hiszen szívesen mész le bulizni, szívesen ülsz le játszani írás helyett. Néha azonban rá kell szólnod, hogy először írja meg az aznapi házit.